A tábori lelkészi szolgálat békében és háborúban is nagyon fontos hivatás – hangoztatta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a tábori lelkészek napja alkalmából tartott rendezvényen, csütörtökön Budapesten.
A miniszter méltatta a néhai tabódi és fekésházi Tabódy István magyar katonatisztet, később papot, székesfehérvári kanonokot, akinek az életén keresztül mutatta be, milyen különleges érték az, amit a tábori lelkészek tesznek.
Felidézte: Tabódy István 1921-ben született, a kőszegi katonai főreáliskola után 1941-ben a 3. Nádasdy Ferenc huszárezredhez került Nagyváradra. A miniszter úgy emlékszik, hogy saját nagyapja, Bobrovniczky Tamás századába osztották be Tabódy Istvánt és együtt harcolták végig II. világháborút. Tabódy István Varsó közelében súlyosan megsebesült, majd 1948 után a magyar királyi honvédtisztek sanyarú sorsa jutott a számára. Aktív volt, sosem rejtette véka alá a véleményét, meg is járta Recsket – folytatta Szalay-Bobrovniczky Kristóf.
Hozzátette: Shvoy Lajos székesfehérvári püspök ráhatására kezdett el a hittel komolyabban és közelebbről foglalkozni, majd különböző hányattatások után 1958-ban pappá szentelték. Ezt követően Bicske környékén, Kislángon volt plébános. A miniszter azt mondta, hogy ebben az időszakban ismerte meg, és közeli családi barátként jellemezte.
„Egy csodálatos példája volt annak, ami szerintem mindannyiunk közös küldetése: a haza szolgálata egyfelől komoly tradíciókon állva, másfelől pedig ő megtalálta személyesen az Úrhoz vezető utat és ezt katonaként tudta – olyan körülmények között, amelyeket borzasztó nehéz még elképzelni is, vagy felidézni – önmaga, az egyház és az elveszett lelkek szolgálatába állítani” – mondta a tábori lelkészek előtt a miniszter. Hozzátette: Tabódy István halmozottan hátrányos helyzetű volt, feudális családból származott, katonatiszt volt, politikai elítélt és legfőképpen pap.
A miniszter örömét fejezte ki, hogy a Tábori Püspöki Szolgálat alapításában még részt tudott venni a 2000-ben elhunyt, majd posztumusz vezérőrnaggyá előléptetett Tabódy István.
Rá emlékezve köszönetet mondott a tábori lelkészek szolgálatáért.
Nem a béke napjait éljük, látjuk hogy mi történik a környezetünkben. Isten ne adja, hogy szükségünk legyen arra, hogy úgy, mint Tabódy István időnként hittel, időnként vérrel kelljen szolgálni a hazát – zárta beszédét a miniszter.